Egyesek azt mondják, azt szeretik a motorokban és a kvadokban, hogy gyorsulhatnak velük. Azt az érzést semmi nem tudja visszaadni, amikor a testeden érzed a menetszelet. Én azt szeretem, hogy tudom, egy nálam erősebb, nagyobb, nehezebb gépet irányítok. Tudom, érdekesen hangzik, de minden jármű vezetésében ez a kedvenc élményem. Hatalmamba kerítem a gépet és a kezemben van a gyeplő.

Most nyáron ugyanezt éltem át, amikor a barátaimmal hajót béreltünk Balatonon. Nekem ilyen járművel még nem volt tapasztalatom, ezért olyan csomagot választottunk, ahol a bérelt vitorláson egy segítőkész, kedves kapitány irányítása alatt suhanhattunk a vízen. Viszont megengedte, hogy kormányozzak, megmutatta minden csínját-bínját a hajózásnak és nagyszerű volt! Felszabadultam, kikapcsolódtam, pihentem, de tanultam. Tényleg az eddigi egyik legjobb nyaralós élményem. Azt hiszem egy ideig még biztosan csak bérelni fogok. Lassan, pár alkalom után már kapitány nélkül is vízre szállok, de az a hosszútávú célom, hogy veszek magamnak egy vitorlást és minden nyáron azon nyaralok. Egyelőre ez csak álom, de én az a fajta ember vagyok, aki nagyon határozott célokat tűz ki maga elé és azokat addig üldözi, amíg el nem kapja a grabancukat, tehát meg nem valósítja őket. Számomra ez a hajóbérlés Balatonon akkora löketet adott, hogy nehéz lesz leállnom 😀

Ezen a linken olvastam a hajóbérlés-hajóvétel dilemmáról. Vegyek vagy béreljek, ez itt a kérdés. Nem leplezik, hogy a vétel és a fenntartás is igen drága. Igaz, de amire szeretnék fordítani, arra van pénzem. Nekem nincs családom, gyerekem, mire gyűjtsem? Nem élvezem azt, hogyha minden nyáron máshol nyaralok. Az állandóságot szeretem. megszokott helyeket, az ismert partszakaszokat, a kipróbált éttermeket. Kezdek idősödni, vagy a személyiségem része? Nem tudom, de szerintem a vitorlásozást pont az ilyen embereknek találták ki. És úgy érzem, ez nem afféle fellángolás, hanem komoly elköteleződés. Viszont ha esetleg az lenne, akkor amíg mindig csak bérlem, azalatt kiderül majd. Azt írják, hogy ha a hajózással töltött napok meghaladják egy szezonban a 30-at, akkor megéri. Nos, nekem eddig is az volt a szokásom, hogy minden létező szabadságomat és a legtöbb hétvégét is a Balatonon töltöm ugyanabban a kis apartmanházban, amelyet közösen tartunk fenn a testvéremmel. Ez akkor sem fog változni, így ezzel biztos, hogy nem lesz gond. Kérdés, hogy a kis ház fenntartása mellett belefér- e a költségvetésembe mindaz, ami a vitorlással jár: kikötődíj, téli tárolás, eszközök, karbantartás.. Meg kéne tanulnom magamnak bütykölgetni, szerelgetni. Amikor már a gyakorlati dolgokra gondolok, elfog az érzés, mintha már meg is lenne a hajóm. Gabriella lesz a neve. Egy hajónak mindenképpen női nevet kell adni. Fenségesek és gyönyörűek, mint a hölgyek.

Hajóbérlés, Balaton… Ez az emlék sosem fog elhomályosodni bennem. Fontos és meghatározó élmény volt számomra. A barátaim azt hiszik, fanatikus vagyok. Ez számomra csak annyit mutat meg, hogy nekik még nem volt hasonlóban részük, de kívánom, hogy egyszer ők is megtapasztalhassák. Remélem ez egy igazi életút lesz számomra és a “szerelmünk” kitart addig, amíg még képes vagyok kihajózni minden nyári hétvégén!

Elképzelhető, hogy a véremben van a víz imádata. Elvégre a családom sok tagja űz, vagy űzött vizes sportot versenyszerűen: vannak köztünk vízilabdások, úszók és kajakosok. Mindegyikőjüknek ez egy életforma. Nem cserélnék semmire. Lehet, hogy ez a hajlam genetikus és öröklődik? Nem tudom, de mindenesetre elég érdekes mintázat. Kár, hogy én erre csak idősebb fejjel ébredtem rá.