Van egy ismerősöm, aki már elég régóta odavolt a motorozásért. Meg is csinálta a jogsit hozzá, azt hiszem, hogy talán a korlátlan motorjogsit, viszont őt jobban érdekelte a versenyezés, kitalálta, hogy trial motorozni fog.

Ez számít egyébként a legolcsóbbnak, legalább is azt mondják, én nem nagyon értek hozzá. Ez azért van így, mert kevés karbantartásra van szükség és nem kell sokat költeni a felszerelésekre sem. Azt mondja, hogy ilyenkor nem nagyon pörög a motor, ráadásul nincs is nagy sebesség, viszont a motorok elég nagyok, ahhoz képest, hogy milyen szinten vannak igénybe véve.

Ennek a sportnak nem túl izgalmas a történelme, azt mesélte, hogy az első ilyen verseny körülbelül 100 évvel ezelőtt került megrendezésre, itt náluk pedig az volt az elsődleges tényező, hogy milyen ezeknek a motoroknak a tartóssága és az állóképessége.

Engem annyira nem érdekel ez a sport, így nem mondom, hogy minden szavát csak úgy ittam, mikor erről beszélt, viszont már egyszer elhívott minket egy ilyen versenyre, nagyon kemény volt. Én nagyon izgultam, miközben néztem a versenyt, mintha én is motoroztam volna velük, annyira izgultam. Az első gondolatom az volt, hogy az első adandó alkalommal szerintem én úgy magamra ejteném a motort, hogy kezem-lábam törne, az tuti.

Én szerintem inkább maradok az autóknál, ahhoz már elég régóta van jogsim. Bár tény, hogy nem vezetek minden nap, de amikor igen, akkor igazán élvezem, és szívesen csinálom.

Te hogy vagy ezzel a témával?